2014. augusztus 16., szombat

XXIX. Melléklet

-Öhm.. Elnézést, de az az én táskám. - szólt oda halkan a hölgy.
-Ó, elnézést!
-Semmi baj, ugyan úgy néznek ki.
-Még egyszer bocsánat. - kapkodott a férfi.
-Ugyan hagyja csak. Maga is a Melbourne-ire?
-Igen.
-Akkor, egy gépen utazunk.
-Valóban.
A szőke orvos végig mérte a mellette álló nőt. Fekete rövid haja, és karcsú derekára, nem csak ő nézett. Csinos hölgyemény volt.
-De bunkó vagyok. - folytatta – Még be sem mutatkoztam. Evelin Brouk.
-Dederick Nathia, nagyon örvendek.
-Maga, a híres orvos?
-Igen...
-És a húga volt a női válogatott csapatkapitány, nem tévedek?
-Nem. Talán szereti a focit?
-Nem igazán, - kuncogott - csak a húgom imádta nézni.
*KÉRJÜK FOGLALJÁK EL HELYEIKET!
-További kellemes utazást, és vigyázzon a hozzám hasonló kétbalkezesekkel. - vigyorgott Ded.
-Viszlát!
Az orvos leült, és észrevette, hogy a mellette lévő férfi elég ideges. Az izzadt homlokát tapogatta, és remegett.
-Valami baj van, Uram?
-Ó... köszönöm, csak még nem igazán repültem. - hebegte.
-Esetleg cseréljünk helyet? Az ablak mellett kellemesebb.
-Ó, ne fáradton, már lepakolt. Majd keresek valaki mást.
-Rendben. - helyeselt Dederick, majd felállva folytatta. - Elnézést, valaki nem cserélne az úrral? Először repül.
A tömeg sutyorgott egyet kettőt, majd egy vékonyka hang szólalt meg:
-Én szívesen.
Az előző táskás hölgy volt az, és már a holmiját is összeszedte. Az ideges férfivel helyet cseréltek, és Miss Brouk helyet foglalt.
-Elnézést.
-Most, miért kér bocsánatot éppen?
-Hogy még ilyenkor is zavarom.
-Ugyan, dehogy. Úgy sem szeretek ablak mellett ülni.
-Akkor megnyugodtam.
-Nem veszi tolakodásnak, ha megkérdezem hova tart?
-Nem. Az AIDS-konferencián leszek előadó.
-Ilyen nincs... én is pontosan oda utazok.
-Hogy-hogy?
-Tudja, én is orvos lennék.
-Értem.
A repülő utat, Dederick-nek sikerült kellemesen eltölteni. Legalábbis, amíg a repülő „repült”.
Hamarosan egy légörvénybe keveredtek. A gép rázkódott, és vibrált. Ezt a férfi nem vette észre, mert éppen aludt, szomszédjával egyetemben. Álmodhattak mind a ketten, mert a nagy zötyögés nem verte fel őket.
Az örvény után, hirtelen kettévált a repülő. A semmiből előjövő káosz beborította a gépet. Sikoltozások, ordítozások kísérték a zuhanás utolsó pillanatát. A levált tető, jobboldalt kísérte a megmaradt roncsot, ami mellesleg lángolt is.
Csak ezután jött a fülsüketítő robbanás. A hang később jött, de minimum annyira fájdalmas volt. Csak ez a robaj ébresztette fel Ded-et, és a mellette ülő hölgyet. Felugrottak, és egymásra néztek. Ez volt, az utolsó élve töltött percük, mer egy pillanat múlva a gép azon töredéke a földre csapódott.

Ha lehet ilyet mondani, Dederick-et nem nagyon hatotta meg a dolog, nem vette a szívére. Az utolsó gondolatai, békések és inkább vidámak voltak. Nem bánt semmit. Semmit.

Nincsenek megjegyzések:

#Szédült birkák